Álmodtam, álmomban a jövőben voltam, a csillagok között utaztunk egy űrhajóval. Ott voltam azon az űrhajón és valahogy valami nem stimmelt. Igazán nem tudtam mi lehet az, mely ilyen zavaró érzelmeket keltett bennem. Csodálatos bolygók között utaztunk és biztonságban is voltunk éppen akkor. Valami nyugtalanság, valaminek a hiánya. Először nem is igazán értettem, mi lehet a probléma, aztán magamba néztem és nem találtam, aztán megpróbáltam kint elérni, de ott sem volt, hirtelen ráébredtem a csendre mely körbevett. Szomorúság töltött el, mert felismertem mi is az, ami hiányzott, a Fény. A saját fényem nem volt bennem, kint nem találtam a világnak és Istennek a fényét. Csendes volt az a hely, ahol a fénynek kellett volna lennie. Ezért voltam hát szomorú, a világ elhagyatott hellyé változott, ahol a Fénynek nyoma sem volt.
Felébredtem és magamba néztem és megláttam a Fényt, kinéztem és éreztem a világ és Isten Fényét. Ott volt, körülvett és ettől boldogabb és hálásabb lettem, mint valaha is voltam, hiszen már tudtam, milyen amikor nincsen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése