Világ, vége?

Sziasztok!

Így november végén, december 21-ke már csak pár lépésre van tőlünk. Hogy valójában ez a nap mit fog takarni, még biztosan nem tudjuk. Talán vannak néhányan, akik tudják, de ők leginkább megtartják maguknak ezt az információt. Gondoltam ideje egy kis visszatekintésnek, hogy lássuk eddig mit értünk el, mi van a hátunk mögött.

Pár évvel ezelőtt, talán 2010-ben, de lehet 2009-ben kezdődött a 2012-vel kapcsolatos nagy világvége dráma keltése. Akkor még főként arról volt szó, hogy egy másik bolygó megy el a közelünkbe és az okozza majd a Föld vesztét, ezt a bolygót X bolygónak, vagy Nibirunak hívták, attól függ, hogy ki volt a szerző. Nos így november végén az égen semmiféle közelgő bolygóra hasonlító tárgyat nem lehet felfedezni, így talán ezt a változatot ki is lőhetjük.

A másik nagy kedvence a médiaguruknak a természeti erők elszabadulása, amint azt a 2012. nevű film is mutatja. A képek szépek voltak és valóban időről-időre a természet megmutatja az erejét, ám hogy pont azon a napon történne valami katasztrofális, hát nem tudom. A filmekben szokott lenni egy jó mozzanat, az-az amikor a fontos emberek, úgy döntenek, hogy a hétköznapi embereknek nem kell tudniuk a világvégéről. Abban szinte biztos vagyok, hogy ha eljönne a világvége, mi kis szorgalmas hangyák tudnánk meg utoljára.

A harmadik a napkitörés általi katasztrófa. Mint tudjuk már tavaly óta háborog a nap is és lövell ki hatalmas anyagokat a Föld felé. Hogy ez mikor válik katasztrófává azt csak az ég tudja. Lehet hogy megússzuk egy kisebb áramszünettel, vagy elektromos zavarral, de az is előfordulhat, hogy egy ideig le kell mondanunk az áramról.

Az én kedvencem az elméletek közül az átlényegülés. Ez alatt pontosan arra gondolok, hogy szépen lassan visszatér valamennyi emlékünk valós Önmagunkról és a múltbeli életeinkről, hogy visszatér valamennyi valós erőnkből és végre leesik a tantusz, hogy miért is vagyunk itt ezen a helyen, ebben az időben. Ez nem egy katasztrófa, hanem egy korszak vége. Ha valaki engem kérdez a tudatlanság korszakának nevezném el ezt a korszakot, hiszen mi úgy képzeljük, hogy nagyon sok mindent tudunk miközben a valóság az, hogy nagyon is messze vagyunk az igaz tudástól. Hagyjuk, hogy elménket ostobaságokkal elhomályosítsák és még örülünk is neki, hiszen így nem kell szembenéznünk mindazzal, amikké lettünk ebben az életünkben és az előzőekben.

A katasztrófa elméletekről ennyit, jöjjön a számvetés.
 

Az én történetem korán kezdődött, de az út felismerése 2010 Telén. Ekkor sikerült végre eljutnom egy csoportba, ahol hasonló gondolkodású emberek vettek körül. Ezek az emberek nemsokkal később barátaim lettek és mint később kiderült régi ismerősök a múltból.
2011 számomra a számvetés éve volt, a hangulatom le-fel hullámzott attól függően, hogy éppen milyen lelki állapotban voltam. Sok mindenen mentem keresztül ezalatt a röpke év alatt, de rengeteg mindent tanultam és sok mindent sikerült a helyére tennem.
2012 év elején hirtelen elkezdtem igazán érezni az energiát, addig ez akadozva ment. Aztán jött egy időszak, amikor ez az energia elmaradt, majd év közben többször is éreztem a növekedését. Zavaros egy év volt ez idáig és fantasztikus. Zavaros, mert a világ odakint összeomlóban van, az emberek még mindig a homokba dugják a fejüket. Ám látszik a változás jele is, igaz még csak kicsiben, de az emberek valahogy tudtukon kívül elkezdtek egy picit változni. Fantasztikus volt, mert sok minden helyrekerült odabent bennem és talán ahogy múlik az idő sikerül teljesen helyre tennem a dolgokat.

Ebben a helyre kerülésben az is benne van, hogy sikerült visszaszereznem magyar mivoltomat, ezért hálás vagyok mindazoknak az Előadóknak, akik megosztották az interneten tudásukat. Köszönöm Nekik, hogy újra igazán büszke lehetek arra, hogy Magyarnak születtem.

Kívánom Mindenkinek, hogy megtalálja az útját és beteljesítse feladatát és mindehhez Kívánok Égi Segítséget Mindenkinek és Kitartást - Türelmet :)

Szép Estét :)
M.

Ébredés

Sziasztok!

Ma sikerült egy érdekes előadást meghallgatnom, melynek volt egy olyan mondata ami igazán felhívta a figyelmemet. Ez a mondat a Felébredésről szólt, arról, hogy Ki Mi által ébredtünk fel. Mi volt az az esemény, vagy személy, aki-ami arra késztetett, hogy kinyisd végre a szemed és elkezdj a Felébredés rögös útján járni.

Továbbá azt is említette, hogy nem mindegy, hogy mi az ami elindított. A továbbiakban az-az irányvonulat, mely által elkezdtél felébredni a sorsfeladatodhoz van kötve. Az előadó szerint, ha az ébredésnek az ezotériához, spiritualitáshoz vagy esetleg a politikához van köze, akkor a sorsfeladatod is arra felé keresendő.

Ez volt, az amin olyannyira felkaptam a fejem. Hiszen egyrészről teljesen logikusnak tűnik, másrészről a "Nem látja a fától az erdőt" tökéletesen illik ide (részemről). Érdemes tehát elmélkedni, hogy melyikünket pontosan mi is indított meg ebbe az irányba. Ki tudja talán egy végtelen-véges gondolatmenet egyik pillanatában beugorhat, hogy mit is kell tennünk, miért jöttünk ide a Földre. Addig viszont tudjuk, hogy melyik az-az irány, amit követnünk kell, bármilyennek is tűnjön jelenleg.

Jó elmélkedést kívánok :)

M.

Átlagos/Dilis :)

Sziasztok!

Ha valaha régen megkérdezte volna valaki tőlem, hogy átlagosnak tartom-e magam egy kis gondolkodás után bizonyosan azt feleltem volna neki, hogy igen. Ha ma megkérdezné tőlem valaki ugyanezt, akkor nemet felelnék és viccesen azt mondanám, hogy a dilisek közé sorolom magam. :) Hogy hogy is van ez? Nos teljesen egyszerű, amíg fiatal koromban a tinédzserek tomboló hormonjaival küzdöttem és próbáltam az átlagos emberek között megbújni, addig ma már tudom, hogy ha nem vagyok átlagos az nem baj, sőt a mai világot tekintve még jó is.

Már fiatalabb koromban is történtek furcsaságok körülöttem és velem, melyeket az akkori számomra hétköznapi, mások számára materialista szemlélet uralt. De hogyan is fordulhat egy gyermek, vagy fiatalkorú a szüleihez, családjához, barátaihoz olyan furcsaságokkal melyeket ők egy váll legyintéssel  elintéznek és a gyermeki fantáziára vagy pedig a filmek nézésére fognak. Hát őszintén, sajnos sehogyan sem. Sokan vannak, akikkel hasonló dolgok történtek és nem tudtak senkihez sem fordulni, jobb esetben egy váll legyintés rosszabb esetben a diliház. Így sokan megmaradtak a csendben, naplójuk magányában.

Szerencsére azóta sokat változott a világ. Sok olyan emberrel lehet manapság találkozni, akik akár a divat, akár élethivatás színvonalán az ezoterikus, spirituális vagy New Age-es csoportba sorolják magukat. Persze még így is megmarad az a kérdés, hogy mennyire is lehet nyíltan beszélgetni egy vadidegennel ilyen dolgokról, de szerintem itt egy kis időt kell hagyni és néhány apró szóból egy mondatban ki lehet szúrni, hogy az illető akivel beszélgetünk mennyire nyílt az ilyen irányú ismeretek befogadására.

Itt jön elő a hitvilág kérdése, mely számomra nagyon is fontos. Gyermekkoromtól kezdve próbáltam beilleszkedni a katolikus vallásba, mely kevesebb sikerrel ment. Mikor először meghallottam a reinkarnáció fogalmát rögtön tudtam, hogy ez egy olyan fogalom melyben hinni tudok. Onnantól kezdve hittem az inkarnációban. Pár évvel később jött el az a pillanat mikor beláttam, hogy katolikus pályafutásom ezennel véget ért. Ekkor történt meg, hogy feltettem magamnak a kérdést, hogy jó nem katolikus, de akkor mi. Ez egy olyan kérdése, melyen egyrészt nem sokat törtem a fejem, másrészt máig nem jutottam dűlőre a dolgot illetően. Ahogyan sokan szokták mondani, hitem van, de vallásom nincsen. Igen én is ebbe a csoportba tartozom és azt hiszen nekem ez így jó most.

Van pár ember az életemben, akik hasonlóképpen gondolkodnak mint én, velük megtudom beszélni az összes olyan kérdést melyek a fejemben járnak és megoszthatom velük az összes olyan furcsaságot, mely velem történt. Hálás vagyok, hogy Ők az életemben vannak. Ha van rá lehetőség és az ember érzi, hogy egy másikkal akár szorosabb: baráti, családi köteléket is létre tud hozni, akkor ne habozzon és ragadja meg a lehetőséget. De csak akkor tegye, ha őszintén, szívből jön.

További Szép Estét :)

M.

ui.: Köszönöm Nektek, hogy itt vagytok :)

Remete

Sziasztok!

Mostanában egy nehezebb életszakaszomat élem, legalábbis néha úgy tűnik semmi sem jön össze. Azt hiszem ezt a szakaszt a Tarot-ban Remetének hívják. A Remete az én magyarázatomban azt jelenti, hogy az élet, a sors arra kényszerít, hogy sokat töprengj a múlton, jelenen és jövőn. Éppen milyen életszakaszban vagyunk. Ha az eredeti értelmezését nézzük a kártyának, akkor ott főként a múltat jelzi, ám ha sikerült a múltunkon túllépnünk és sikerül eljutnunk odáig, hogy a jelenben éljünk, akkor egy ilyen szakaszban csak a jelent tudjuk boncolgatni, esetleg a közelmúltat.

A Remete rákényszerít bennünket, hogy átvizsgáljuk életünket, most éppen hol tartunk, eddig mit értünk el, esetleg mit terveztünk még régebben és abból mi vált valósággá. Ugyan barátságtalan figurának tűnik, de segít abban hogy tovább lépjünk és a jövőnket mássá tegyük. Néha kell egy kis önelemzés, amely által láthatjuk a teljes képet, ha jól figyelünk :)

Hogy mi is lenne a teljes kép?

Nos?!

Összefüggések, a múlt egyes eseményeit összekötő vékony kis szál, mely segítségével életcélunk felé tudunk továbbmozdulni. Az én életemben a spirituális út megtalálása volt eddig az egyik olyan szál, mely a múltamban gyökerezik és a jövőben hoz majd virágot. A jelenben a gyökerek erősítése és a szár növesztése folyik, de hogy mit tartogat a jövő azt nem tudom. Vannak olyanok, akik esetleg megtudnák mondani és néha kíváncsi is vagyok, de a végén az, hogy mit hoz a jövő maradjon csak a jövőben. :)

 

Remélem mindenki megtalálja magának a célját, bármely kártyát is tartogassa számára a jövő.

Az aki hátratekint a múltba és vizsgálja a teljes képet, néha előrébb hozza a jövőt.

Szép Estét :)

M.

Fény

Álmodtam, álmomban a jövőben voltam, a csillagok között utaztunk egy űrhajóval. Ott voltam azon az űrhajón és valahogy valami nem stimmelt. Igazán nem tudtam mi lehet az, mely ilyen zavaró érzelmeket keltett bennem. Csodálatos bolygók között utaztunk és biztonságban is voltunk éppen akkor. Valami nyugtalanság, valaminek a hiánya. Először nem is igazán értettem, mi lehet a probléma, aztán magamba néztem és nem találtam, aztán megpróbáltam kint elérni, de ott sem volt, hirtelen ráébredtem a csendre mely körbevett. Szomorúság töltött el, mert felismertem mi is az, ami hiányzott, a Fény. A saját fényem nem volt bennem, kint nem találtam a világnak és Istennek a fényét. Csendes volt az a hely, ahol a fénynek kellett volna lennie. Ezért voltam hát szomorú, a világ elhagyatott hellyé változott, ahol a Fénynek nyoma sem volt.

Felébredtem és magamba néztem és megláttam a Fényt, kinéztem és éreztem a világ és Isten Fényét. Ott volt, körülvett és ettől boldogabb és hálásabb lettem, mint valaha is voltam, hiszen már tudtam, milyen amikor nincsen. :)

Csillagok

Sziasztok!


A mai téma a csillagok lesz.

Gyermekkoromtól kezdve nagyon sokat néztem a csillagokat, van egy csillagászatos könyvem is, habár nem igen olvasgatom.

Valahogy akárhányszor a csillagokra néztem úgy tekintettem rájuk, mint bölcsekre, akik már sok mindent láttak, amolyan misztikus levegő lengte körül őket. Nagyon sokáig megmaradtak nekem csillagoknak, mindaddig, amíg egy meditáció hatására egészen másként kezdtem el gondolni rájuk.

Azt mondják nálam tudóbb és látóbb emberek, hogy mi mindannyian szellemek vagyunk és a testünk egy templom, amely szállásul szolgál földi itt tartózkodásunk alatt a szellemünknek. Azt is mondják, hogy a növényeknek, állatoknak, fáknak, folyóknak és mindennek van szelleme. Az avatárokról már mindannyian hallottunk, ők a levegő, víz, tűz, föld és még sok más szellemei. A csillagok is szellemek, az ő testük a csillag maga. Azt mondják ezekről a csillag szellemekről, hogy már nagyon régóta léteznek és sok mindent láttak, sok mindent tapasztaltak és bölcsebbek, mint mi. Ezért amíg nekünk a földi testünkben kell további dolgokat tanulnunk, addig ők az égen ragyogó csillagként tanulnak tovább, míg el nem jön a távozásuk ideje. Amíg a mi földi életünk hamar véget ér, addig a csillagok élete sokáig tart.

Ahányszor felnézek az égre mostanában, már nem csak a csillagokat látom, mint bolygókat, hanem a csillagokat látom, mint ősi és bölcs szellemeket. Ezektől a szellemektől sokat tanulhatnánk és sokat mesélhetnének nekünk, akár a saját hibáinkról akár a történelmünk során elkövetett hibákról. Megannyi tudás és tapasztalás, amitől mi itt távol vagyunk. De elég csak annyit észben tartani, hogy akárhányszor felnézünk a csillagokra, akkor nem csak csillogó köveket kell látnunk, hanem ősi szellemeket, akik vigyáznak ránk és őrködnek felettünk.

Ha valakinek sikerül meglátni a csillagok igazi énjét, hatalmas kinccsel lesz gazdagabb a lelke :)

Szép Estét :)

M.

Álmodozásaim színei

 

Néha elképzelek egy világot, amilyen manapság már sajnos nem létezik. Egy világot tele mágiával és varázslattal, nehéz lehet ezt elképzelni a hétköznapi fáradtságaink közepette. Nekem könnyen szokott menni, hiszen gyermekkorom óta menekülök a valóság elől. Igen, tudom, ez rossz dolog, el kell fogadni a valóságot és abban kell élnünk. De abban is biztos vagyok, hogy ha mellőzném az álmodozásaimat és csak a valóságban élnék, akkor abba belehalnék.

 

Néha az álmodozásaim során színek általi tapasztalásaim vannak. Egy színnel kezdődik, az én esetemben a leggyakoribb szín a rózsaszín, aki ismer tudja, hogy nem ez a kedvenc színem, szóval nem tudom miért pont rózsaszín. :)

Egy rózsaszín mezőt látok magam előtt, az egész energiából áll, ez az energia mozog és mégis egy helyben áll - közben jó érzések töltik el az elmém és a testem - ott állok a mező szélén. Csak nézem és közben érzem, ahogyan az a meleg rózsaszín energia áthat engem és minden mást is. Ha megpróbálok távolabb nézni akkor nem látok semmit, talán valami szélén állhatok, vagy pedig egyenlőre elég ezt látnom. Szeretek elmerülni ebben a rózsaszín világban. :)

Van egy másik szín is, az pedig az energia színe, nem sárga, hanem fehéres ragyogó színű. Ez az energia az égiekhez vezet. Ha ezt látom, akkor általában meditációs állapotban vagyok. Ezt is jó elképzelni, habár ez inkább emelkedettebb tudatállapotot jelent. Emelkedettebb, égi dolgokat, tisztákat és gyógyítókat mind testileg és lelkileg.

És van egy harmadik szín is, amire így hirtelen emlékszem, a világoskék, gyönyörű ragyogó szín. Ez akkor van, amikor a barátaimmal összejövünk és próbálok előző életünkbe belelátni, amikor így utoljára együtt voltunk. Akkor szokott megjelenni az a világoskék szín, de itt is energiával van fűszerezve. Együtt állunk körben, egymás mellett, a sorrend most nem fontos. :) Nem messze tőlünk helyezkedik el ez a kupola. Olyan, mint egy nyitott háló, az energiának itt is van valami jelentése, de azt még nem sikerült "megfognom", talán majd legközelebb. :)

Szép Estét mára :)

M.

Álomország titkai

Sziasztok!

Először is szeretném elmondani, hogy én hogyan látom álomországot :)

Minden attól függ, hogy mikor sikerül lefeküdni. Egyesek azt állítják, hogy könnyebb a testünket elhagyni és távoli helyeket felfedezni (utazni) éjfél és hajnali három között. Erről nem tudok pontos információt mondani, eddig egyszer kétszer sikerült csak ebben az időpontban.

Én általában korán lefekszem, az emberek többségével ellentétben szinte minden álmomra emlékszem. Sokáig nem igazán értettem az okát, csak élveztem a fantasztikusabbnál-fantasztikusabb álmaimat, ám nem is olyan régen sikerült felfedeznem, hogy ezek nem csak álmok, azoknál többet jelentenek.

Általában nálam olyan fél tizenegy környéke az, amikortól utazom és éjfél, negyed egy körülre ébredek fel. Ezalatt az idő alatt sikerül a testemet elhagyva egy asztrál világot felkeresnem. Sajnos nem a kedvenc helyem és nem ajánlom senkinek sem. Egy könyvben (Balogh Béla - Végső Valóság) ezt az asztrál világot a "pokolnak" nevezte el a szerző és egyet kell hogy értsek vele. Olyan teremtmények, lelkek lakják ezt a helyet, akik nem tudnak bűneiktől szabadulni, mondhatni a lélek fénye eltűnik ezen a helyen. Ugyanez a könyv említi, hogy az asztrális világok, még maga a "pokol" is magasabb rezgésszámmal rendelkezik, mint a földön az emberek, így aki idáig eljut ne csüggedjen az Út csak magasabbra vezethet.

Az előbb felsorolt, nem a hétköznapi álomsávhoz tartozik.

A rendes álmoknak az én tapasztalataim szerint a következő a forgatókönyve:

1. Lefekszünk, elalszunk, az első szakaszban az aznapi dolgokat dolgozza fel az elménk.
2. A második szakaszban az elkövetkezendő nap eseményei futnak végig elménken. Nem, nem viccelek, amikor napközben Déjà vu érzésünk támad, az általában ez miatt történhet, persze az is előfordul, hogy akár több évre előre álmodunk meg dolgokat (ez sem vicc).
3. Eljön végre az álom ideje. Na igen, de milyen álom is?! Itt is több kategória van:

• Ha nem sikerül napközben megemészteni az aznap történteket, akkor álmunk ezen részében ismét feltűnhetnek olyan momentumok, ami napközben rosszul esett, vagy nagy megpróbáltatást jelentett. Nálam például előfordult, hogy dobozokat pakoltam több napon keresztül, majd egyik éjjel álmomban is azokat a dobozokat pakoltam.
• Van, hogy olyan dogokról álmodunk, amire vágyunk és akár több napja is foglalkoztatott már minket. Nálam pl. a vásárlás ilyen, többször vásároltam már álmomban ruhákat és egyebeket.
• Vannak zagyva álmok, amik nehéz lelki helyzeteken vagy pedig, csak az esti vacsorán segítenek túl minket. Tessék keveset enni vacsorára :)
• És az utolsó kategória az álmok :) A sima hétköznapi, vagy pedig fantasztikus álmok. :) Ide rengeteg mindent felsorolhatnék, de ettől most tartózkodom, majd később :)

Reggel pedig, az álom végeztével kezdhetjük a napunkat és belevethetjük magunkat a hétköznapokba.

Mára ennyit :)
M.