Átlagos/Dilis :)

Sziasztok!

Ha valaha régen megkérdezte volna valaki tőlem, hogy átlagosnak tartom-e magam egy kis gondolkodás után bizonyosan azt feleltem volna neki, hogy igen. Ha ma megkérdezné tőlem valaki ugyanezt, akkor nemet felelnék és viccesen azt mondanám, hogy a dilisek közé sorolom magam. :) Hogy hogy is van ez? Nos teljesen egyszerű, amíg fiatal koromban a tinédzserek tomboló hormonjaival küzdöttem és próbáltam az átlagos emberek között megbújni, addig ma már tudom, hogy ha nem vagyok átlagos az nem baj, sőt a mai világot tekintve még jó is.

Már fiatalabb koromban is történtek furcsaságok körülöttem és velem, melyeket az akkori számomra hétköznapi, mások számára materialista szemlélet uralt. De hogyan is fordulhat egy gyermek, vagy fiatalkorú a szüleihez, családjához, barátaihoz olyan furcsaságokkal melyeket ők egy váll legyintéssel  elintéznek és a gyermeki fantáziára vagy pedig a filmek nézésére fognak. Hát őszintén, sajnos sehogyan sem. Sokan vannak, akikkel hasonló dolgok történtek és nem tudtak senkihez sem fordulni, jobb esetben egy váll legyintés rosszabb esetben a diliház. Így sokan megmaradtak a csendben, naplójuk magányában.

Szerencsére azóta sokat változott a világ. Sok olyan emberrel lehet manapság találkozni, akik akár a divat, akár élethivatás színvonalán az ezoterikus, spirituális vagy New Age-es csoportba sorolják magukat. Persze még így is megmarad az a kérdés, hogy mennyire is lehet nyíltan beszélgetni egy vadidegennel ilyen dolgokról, de szerintem itt egy kis időt kell hagyni és néhány apró szóból egy mondatban ki lehet szúrni, hogy az illető akivel beszélgetünk mennyire nyílt az ilyen irányú ismeretek befogadására.

Itt jön elő a hitvilág kérdése, mely számomra nagyon is fontos. Gyermekkoromtól kezdve próbáltam beilleszkedni a katolikus vallásba, mely kevesebb sikerrel ment. Mikor először meghallottam a reinkarnáció fogalmát rögtön tudtam, hogy ez egy olyan fogalom melyben hinni tudok. Onnantól kezdve hittem az inkarnációban. Pár évvel később jött el az a pillanat mikor beláttam, hogy katolikus pályafutásom ezennel véget ért. Ekkor történt meg, hogy feltettem magamnak a kérdést, hogy jó nem katolikus, de akkor mi. Ez egy olyan kérdése, melyen egyrészt nem sokat törtem a fejem, másrészt máig nem jutottam dűlőre a dolgot illetően. Ahogyan sokan szokták mondani, hitem van, de vallásom nincsen. Igen én is ebbe a csoportba tartozom és azt hiszen nekem ez így jó most.

Van pár ember az életemben, akik hasonlóképpen gondolkodnak mint én, velük megtudom beszélni az összes olyan kérdést melyek a fejemben járnak és megoszthatom velük az összes olyan furcsaságot, mely velem történt. Hálás vagyok, hogy Ők az életemben vannak. Ha van rá lehetőség és az ember érzi, hogy egy másikkal akár szorosabb: baráti, családi köteléket is létre tud hozni, akkor ne habozzon és ragadja meg a lehetőséget. De csak akkor tegye, ha őszintén, szívből jön.

További Szép Estét :)

M.

ui.: Köszönöm Nektek, hogy itt vagytok :)