Sziasztok!
A mai téma a csillagok lesz.
Gyermekkoromtól kezdve nagyon sokat néztem a csillagokat, van egy csillagászatos könyvem is, habár nem igen olvasgatom.
Valahogy akárhányszor a csillagokra néztem úgy tekintettem rájuk, mint bölcsekre, akik már sok mindent láttak, amolyan misztikus levegő lengte körül őket. Nagyon sokáig megmaradtak nekem csillagoknak, mindaddig, amíg egy meditáció hatására egészen másként kezdtem el gondolni rájuk.
Azt mondják nálam tudóbb és látóbb emberek, hogy mi mindannyian szellemek vagyunk és a testünk egy templom, amely szállásul szolgál földi itt tartózkodásunk alatt a szellemünknek. Azt is mondják, hogy a növényeknek, állatoknak, fáknak, folyóknak és mindennek van szelleme. Az avatárokról már mindannyian hallottunk, ők a levegő, víz, tűz, föld és még sok más szellemei. A csillagok is szellemek, az ő testük a csillag maga. Azt mondják ezekről a csillag szellemekről, hogy már nagyon régóta léteznek és sok mindent láttak, sok mindent tapasztaltak és bölcsebbek, mint mi. Ezért amíg nekünk a földi testünkben kell további dolgokat tanulnunk, addig ők az égen ragyogó csillagként tanulnak tovább, míg el nem jön a távozásuk ideje. Amíg a mi földi életünk hamar véget ér, addig a csillagok élete sokáig tart.
Ahányszor felnézek az égre mostanában, már nem csak a csillagokat látom, mint bolygókat, hanem a csillagokat látom, mint ősi és bölcs szellemeket. Ezektől a szellemektől sokat tanulhatnánk és sokat mesélhetnének nekünk, akár a saját hibáinkról akár a történelmünk során elkövetett hibákról. Megannyi tudás és tapasztalás, amitől mi itt távol vagyunk. De elég csak annyit észben tartani, hogy akárhányszor felnézünk a csillagokra, akkor nem csak csillogó köveket kell látnunk, hanem ősi szellemeket, akik vigyáznak ránk és őrködnek felettünk.
Ha valakinek sikerül meglátni a csillagok igazi énjét, hatalmas kinccsel lesz gazdagabb a lelke :)
Szép Estét :)
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése