"Este van, este van:
ki-ki nyugalomban!"
és folytathatnám tovább. Bizony a mai nap is elment a saját kis tanulságaival. Miután 5 órán át várakoztam egy közintézményben hogy sorra kerüljek, úgy éreztem, hogy ez a nap nekem arról szól, hogy egy picit elmélkedjek és új ismeretségre tegyek szert. Egy picit amúgy sem árt pihenni rohanó mindennapjaink során és ha másként nem hát így kényszerítve. Miután este a híradóba sikerült beletekintenem láttam, hogy nem csak nekem volt mára kiszabva a várakozás, hanem sok más embernek is. Egy valamit tudok, csak mondani nekik is és magamnak is: Türelem, türelem, türelem és még több türelem. Lehet picit sokszor említem, ám ahogy az emberi természetet ismerem még párszor meg is ismételtetném. Habár én nem tartozom a türelmetlenebb emberek közé, azért néha nálam is felüti a fejét a türelmetlenség. :)
De lépjünk is tovább, a csillagállások vagy az ünnepek utáni csend-e az oka nem tudom, de kedvem a múlt héten egy lejtőn indult el. Erre a hétre szerencsére normális formában van, de ki tudhatja mit is tartogat számunkra a jövő. Talán meg kellene fogadnom saját tanácsomat a Türelemmel kapcsolatban és talán nem csak az életem irányában, hanem egyéb dolgok területén is. Ugyanis aki pár évvel ezelőtt ismert engem az most rám sem ismerne, ha a természetemet nézzük. Picit lecsillapodtam és az egykor mindenre kíváncsi énem, megtanulta jobb néha a dolgokat nem bolygatni. Ám mire ide eljutottam sok olyan tapasztalattal lettem gazdagabb, melyeket inkább elfelednék semmint megtartsak a jövőnek.
Hogy mik azok az emlékek, melyek a jövőt gazdagíthatják abban annyira nem vagyok biztos. Mert hát van olyan emlék mely a hasznomra vált és van olyan mellyel ugyan tanultam, de szívesen feledném. Ez sok mindenre vonatkozik. Sokan vannak, akik az elmúlt életeiket kutatják és kíváncsiak kik lehettek előző életeikben, miket tettek és biztosan legalább olyan emberek voltak a természetüket és tetteiket illetően mint most, épp csak más környezetben, családban és gazdagságban. Nos azt kell, hogy mondjam kezdem azt látni, hogy ez így nem teljesen igaz, mert ugye a szellemem tapasztalatot gyűjtött, a személyem pedig évek alatt csiszolódott elmúlt életeim és éveim alatt, de azért ha sokat megyünk vissza az időben egy másik személlyel fogunk találkozni. Sokszor a sorsunk írja elő milyen irányba kell mennünk és milyen feladatokat kell végrehajtanunk, ugyanakkor ott van a Karma is. Hát igen, ha előző életemben rosszat tettem valakivel, azt most le kell dolgoznom. Erre sokan nem figyelünk oda, mikor az életünk negatív eseményei miatt siránkozunk. Szeretném azt hinni, hogy mindig is olyan voltam mint most. Sajnos ez csak egy remény, mert tudom, hogy voltam jobb is és rosszabb is mint most.
Pár évvel ezelőtt úgy hittem, hogy a megvilágosodást egy nap alatt meg lehet szerezni, akkor még az út elején jártam. (Mondhatni :D) Azóta sok idő telt el és kezdem úgy érezni vannak, olyan kérdések, melyekre csak az idő adhat választ. Ez egy ilyen kérdés. Ahogy telnek a napok és gyűlnek a tapasztalatok sokszor látom, hogyan lett volna jobb cselekedni, ugyanakkor felmerül bennem a kérdése, ha másként cselekszem, akkor hová lesz az, amit tapasztaltam a tett által. Tapasztalatot leginkább csak tett által szerezhetünk, ugyanakkor tett nélkül mennyivel nyugodtabb és kényelmesebb az életünk. Itt választás elé érkezünk, hogy cselekszünk e vagy pedig várjuk azt a bizonyos sült galambot? Ezt a kérdés kört, azt hiszem jobb ha hagyom és a szívemre és arra a bizonyos belső hangra hallgatok miközben a tett végrehajtásán vagy nem végrehajtásán elmélkedem.
Az idő ugyan télies és ilyenkor a sötétség kicsit elkedvteleníthet bennünket, de sosem szabad felednünk, hogy a nap egyszer előbújik a felhők mögül és magával hozza a Tavaszt annak minden varázsával együtt. Addig is kitartást :)
Szép Estét :)
M.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése