Hogyan Tovább?

Hogyan Tovább?

Tehetjük fel magunknak a kérdést így 2012 után, a világ nem állt meg, katasztrófák sem történtek, dimenziót sem váltottunk és aki nem érzékeny az energiákra az azt sem érzékelhette hogyan is változtak az elmúlt év folyamán. Annak aki mindebből semmit sem vett észre és várta ezt a dátumot, most csalódottan nehéz lehet tovább lépnie és a mindennapjait tovább élnie. Pedig az első és legfontosabb, amit megtanultunk az az, hogy sosem szabad feladni. Hát nem jött el a világ vége, ez van, de gondolkodjunk most el egy picit.

Tényleg azt vártuk, hogy majd történik egy külső tényező, ami megváltoztatja az életünket? Tényleg azt hittük, hogy ez a külső tényező majd rendbe tesz mindent körülöttünk? Remélem nem, hiszen, ha belegondolunk akkor rá kell jönnünk, hogy ez így hihetetlen.

A legfontosabbról pedig ismét megfelejtkeztünk, a változást nekünk magunknak kell megindítanunk! Nem várhatom azt, hogy a szomszédom figyeljen a testemre és étkezésemre helyettem, nem várhatom, hogy más gyűjtse szelektíven a hulladékot, nem várhatom mástól a csodát. Nekem kell elkezdenem cselekedni és jobbá tenni a saját életemet!

Kezdjük az elején, nem kell nagy változásokat tennünk, csak finoman apró lépésekben haladni. Szerintem a legfontosabb, hogy menjünk ki a természetbe és kiránduljunk, ha valakinek nehézkes a közlekedés, akkor csak egy közeli parkba menjen el, vagy keressen egy facsoportot, amit szemlélhet. El kell kezdenünk szemlélni az természetet és megérteni mindazt, amit már talán el is felejtettünk vele kapcsolatban. A természet örök, és akármilyen általunk előidézett csapások is érik, akkor is túléli, talán egy picit mutálódva, de túléli. Ha kiléptünk izolált életünk "steril" keretei közül, akkor megtettük az első és legfontosabb lépést. Ezután következhet a szelektív hulladék gyűjtés. Ha ezzel is megvagyunk utána figyeljünk fel arra, hogy mit is fogyasztunk! Az ember sokszor nem figyel arra, hogy, amit megvesz az "drága szemét", hiszen vitamin tartalma nincsen és majdnem olyan, mintha műanyagot ennénk. Persze néha elkerülhetetlen, de próbáljuk megtalálni a kiutat a sok Mű-Anyag-ból.

Tudom nem könnyű, de "Ép testben Ép lélek", ahogy tartja a mondás. Arra is figyeljünk oda, hogy a szellemünket is tápláljuk. Nem feltétlenül a tv-ben futó sorozatokra gondolok! Vegyük elő a régi kedvenc könyvünket és olvassuk el ismét, bővítsük a horizontunkat új írókkal és olyan könyvekkel, melyek érdekesnek tűnnek és ha a könyvesboltban esetleg egy könyv épp elénk esik vagy bele a kosarunkba vegyük észre, hogy az egy jel: "ezt a könyvet meg kell vennem". Akár kölcsönözhetünk is, ha nem telik rá. Arra is figyeljünk, hogy ne utasítunk el új ismeretek anélkül, hogy legalább egy pici tudásunk ne lenne a témáról. Ha mást nem érünk el legalább értelmesen tudunk hozzászólni, hogy mi miért nem értünk egyet vele.

De ismét elragadott a hév attól tartok. Ha nem is fogadja meg valaki a felsorolt tanácsaimat csak annyit tegyen, hogy a szívére hallgat az elméje helyett. Ez is egy fontos dolog, sokszor figyelünk az eszünkre még ha tévútra is visz minket, semmint a mindenkor hű szívünkre.

Csak nyissuk ki a szemünket és a szívünket. A világ több, mint aminek látszik. Értékesek vagyunk, akár hányra is rúg életkorunk.

Tessék hangosan mondani:

Szeretem Magam; Értékes Vagyok; Megbecsülöm Önmagam; Hiszek Magamban!

További Szép Délutánt :D

M.