Látomás

Sötét felhők gyülekeztek az égen, azonban néhány napsugár utat tört magának a sötét felhőkön át. Először messziről szemléltem a látványt, aztán hirtelen egy ilyen fényoszlopban találtam magam. Fényes, lágy energia vette körbe azt a testnek nem nevezhető valamit, amiként érzékeltem Önmagam. A szívem tájékát is elérte ez a fényes, lágy energia és feltöltötte szeretettel.

Lassan emelkedni kezdtem az ég felé. Egyre magasabbra és magasabbra jutottam. A testem könnyű volt, pilleként szárnyaltam felfelé, mintha a fény húzott volna.

A táj távolodott tőlem, először még sikerült kivennem az alakzatokat, erdőket, házakat, falvakat, később már csak a színek tengere vett körbe. A fejemet felemeltem és elkezdtem előre, felfelé tekinteni. A sötét égbolt lassan sötétkék színűvé változott és először halványan, majd egyre erősebben a csillagok fénye is kivehetővé vált, szárnyaltam egyre felfelé.

Az emelkedésem egyszerre abbamaradt. A fényoszlop még mindig körülvett és vele együtt a fényes, lágy energia is.

„Tekints le.” – szólt egy hang.

Fejemet ismét lefelé fordítottam. Alattam a Föld bontakozott ki, a teljes bolygót láttam. Csodálatos volt, ahogyan a belső barnás, zöldes és kékes színeket kívülről egy halványabb kékes burok vette körbe. Csak szemléltem és éreztem a szívem lüktetését, elvesztem a Föld látványában.

Szívem hirtelen egy nagyot dobbant és mintha a Föld „szíve” is vele dobbant volna egyet. Borzongás futott rajtam végig.

A testem is megrázkódott és a szemem kinyílt, az iménti „látomás” szertefoszlott, azonban a szívem tájékét még mindig átjárta az a meleg, fényes energia, arcomon mosoly jelent meg.

Most már készen állok a mai napra!

:)

Szép Napot Mindenkinek!