Vers

Reggel talán egyszer majd megértem, megérted.

Egyszerű útra lépni,

egyszerű a világot szemlélni,

ám benne lenni, már nem oly egyszerű.

Eljön majd az idő mikoron másnak látsz majd engem, s magadat.

Eljön majd az idő mikor egészen más leszel.

Akkor már emlékek özöne nem tölti be elméd,

akkor már mások leszünk Te és Én.

A sötétben fogva tartott, remegő, rettegő.

Az leszek én mikor rám borul az éj.

Éjsötét árnyékok keresztezik utamat,

éjsötét árnyak állják el utamat.

Csendben halkan óvatosan,

élni majd csak így lehet.

Mik ezred éves emlékek

szél szárnyán elröppennek.

Ezred éves szép emlékim kérlek térj most vissza,

hadd legyen most minden szép, és újra tiszta.

Ezred éves szenvedések mik lelket szítanak,

most szakítanak erre-arra.

Talán majd egyszer felnézhetek,

a terhek alól kiléphetek.

Mikor fényem felragyog,

mikor szívem tisztán kondul,

mikor énekem elviszi a szél,

mikor életem tisztán mesél.

Talán akkor majd megérthetem,

mit most oly nehéznek vélek.

Talán, akkor felébredek.

Tisztán tekintek az égre,

tisztán tekintek, szívem legmélyére.