Halvány világ(ok)

Egyszer még régebben történt velem valami, amit így nem igazán tudok elmondani, de tudom, hogy minden más azóta. Egyszer felnéztem az égre és megláttam a csillagot. Egyszer Önmagam voltam még, aztán zuhantam, zuhantam a mélybe. Lezuhantam és kinyitottam a szemem és egy más világ tárult elém. Minden más volt, a szagok, az illatok, mintha minden azért lenne, hogy elámuljak. Elámultam, olyan sokáig tartott ez az állapot, hogy csak nemrég nyitottam fel a szememet és láttam meg a dolgok valós mentetét. Sokáig voltam távol a fénytől és sokáig voltam távol otthonomtól. De aztán sikerült a szívembe néznem és ismét feltárult előttem mindaz, amit magam mögött hagytam. Minden, amit régen elhagytam ismét feltárult előttem. Az Imák, a barátok, a fények és illatok. Egyszer elvesztettem mindezt, aztán ismét rátaláltam. Nehéz ezt megtartani idelent, nehéz olyannak lenni, mint akik vagytok. De nézzetek fel az égre és ugyanakkor szívetek kicsiny rejtekére és megláthatjátok mindazt, amit eddig az árnyék takart. Árnyék világ ez és árnyak lakják, csupán vázaik régi önmaguknak, pedig ha tudnák, hogy mit rejt a mélység és mit rejt a magasság, ismét kinyithatnák a szemüket az égre és láthatnák mindazt, amit magunk mögött hagytunk. A világot, melyet otthonnak nevezünk.