Hogyan Tovább?

Hogyan Tovább?

Tehetjük fel magunknak a kérdést így 2012 után, a világ nem állt meg, katasztrófák sem történtek, dimenziót sem váltottunk és aki nem érzékeny az energiákra az azt sem érzékelhette hogyan is változtak az elmúlt év folyamán. Annak aki mindebből semmit sem vett észre és várta ezt a dátumot, most csalódottan nehéz lehet tovább lépnie és a mindennapjait tovább élnie. Pedig az első és legfontosabb, amit megtanultunk az az, hogy sosem szabad feladni. Hát nem jött el a világ vége, ez van, de gondolkodjunk most el egy picit.

Tényleg azt vártuk, hogy majd történik egy külső tényező, ami megváltoztatja az életünket? Tényleg azt hittük, hogy ez a külső tényező majd rendbe tesz mindent körülöttünk? Remélem nem, hiszen, ha belegondolunk akkor rá kell jönnünk, hogy ez így hihetetlen.

A legfontosabbról pedig ismét megfelejtkeztünk, a változást nekünk magunknak kell megindítanunk! Nem várhatom azt, hogy a szomszédom figyeljen a testemre és étkezésemre helyettem, nem várhatom, hogy más gyűjtse szelektíven a hulladékot, nem várhatom mástól a csodát. Nekem kell elkezdenem cselekedni és jobbá tenni a saját életemet!

Kezdjük az elején, nem kell nagy változásokat tennünk, csak finoman apró lépésekben haladni. Szerintem a legfontosabb, hogy menjünk ki a természetbe és kiránduljunk, ha valakinek nehézkes a közlekedés, akkor csak egy közeli parkba menjen el, vagy keressen egy facsoportot, amit szemlélhet. El kell kezdenünk szemlélni az természetet és megérteni mindazt, amit már talán el is felejtettünk vele kapcsolatban. A természet örök, és akármilyen általunk előidézett csapások is érik, akkor is túléli, talán egy picit mutálódva, de túléli. Ha kiléptünk izolált életünk "steril" keretei közül, akkor megtettük az első és legfontosabb lépést. Ezután következhet a szelektív hulladék gyűjtés. Ha ezzel is megvagyunk utána figyeljünk fel arra, hogy mit is fogyasztunk! Az ember sokszor nem figyel arra, hogy, amit megvesz az "drága szemét", hiszen vitamin tartalma nincsen és majdnem olyan, mintha műanyagot ennénk. Persze néha elkerülhetetlen, de próbáljuk megtalálni a kiutat a sok Mű-Anyag-ból.

Tudom nem könnyű, de "Ép testben Ép lélek", ahogy tartja a mondás. Arra is figyeljünk oda, hogy a szellemünket is tápláljuk. Nem feltétlenül a tv-ben futó sorozatokra gondolok! Vegyük elő a régi kedvenc könyvünket és olvassuk el ismét, bővítsük a horizontunkat új írókkal és olyan könyvekkel, melyek érdekesnek tűnnek és ha a könyvesboltban esetleg egy könyv épp elénk esik vagy bele a kosarunkba vegyük észre, hogy az egy jel: "ezt a könyvet meg kell vennem". Akár kölcsönözhetünk is, ha nem telik rá. Arra is figyeljünk, hogy ne utasítunk el új ismeretek anélkül, hogy legalább egy pici tudásunk ne lenne a témáról. Ha mást nem érünk el legalább értelmesen tudunk hozzászólni, hogy mi miért nem értünk egyet vele.

De ismét elragadott a hév attól tartok. Ha nem is fogadja meg valaki a felsorolt tanácsaimat csak annyit tegyen, hogy a szívére hallgat az elméje helyett. Ez is egy fontos dolog, sokszor figyelünk az eszünkre még ha tévútra is visz minket, semmint a mindenkor hű szívünkre.

Csak nyissuk ki a szemünket és a szívünket. A világ több, mint aminek látszik. Értékesek vagyunk, akár hányra is rúg életkorunk.

Tessék hangosan mondani:

Szeretem Magam; Értékes Vagyok; Megbecsülöm Önmagam; Hiszek Magamban!

További Szép Délutánt :D

M.

Türelem, Tapasztalat, Tett

"Este van, este van:
ki-ki nyugalomban!"

és folytathatnám tovább. Bizony a mai  nap is elment a saját kis tanulságaival. Miután 5 órán át várakoztam egy közintézményben hogy sorra kerüljek, úgy éreztem, hogy ez a nap nekem arról szól, hogy egy picit elmélkedjek és új ismeretségre tegyek szert. Egy picit amúgy sem árt pihenni rohanó mindennapjaink során és ha másként nem hát így kényszerítve. Miután este a híradóba sikerült beletekintenem láttam, hogy nem csak nekem volt mára kiszabva a várakozás, hanem sok más embernek is. Egy valamit tudok, csak mondani nekik is és magamnak is:  Türelem, türelem, türelem és még több türelem. Lehet picit sokszor említem, ám ahogy az emberi természetet ismerem még párszor meg is ismételtetném. Habár én nem tartozom a türelmetlenebb emberek közé, azért néha nálam is felüti a fejét a türelmetlenség. :)

De lépjünk is tovább, a csillagállások vagy az ünnepek utáni csend-e az oka nem tudom, de kedvem a múlt héten egy lejtőn indult el. Erre a hétre szerencsére normális formában van, de ki tudhatja mit is tartogat számunkra a jövő. Talán meg kellene fogadnom saját tanácsomat a Türelemmel kapcsolatban és talán nem csak az életem irányában, hanem egyéb dolgok területén is. Ugyanis aki pár évvel ezelőtt ismert engem az most rám sem ismerne, ha a természetemet nézzük. Picit lecsillapodtam és az egykor mindenre kíváncsi énem, megtanulta jobb néha a dolgokat nem bolygatni. Ám mire ide eljutottam sok olyan tapasztalattal lettem gazdagabb, melyeket inkább elfelednék semmint megtartsak a jövőnek.

Hogy mik azok az emlékek, melyek a jövőt gazdagíthatják abban annyira nem vagyok biztos. Mert hát van olyan emlék mely  a hasznomra vált és van olyan mellyel ugyan tanultam, de szívesen feledném. Ez sok mindenre vonatkozik. Sokan vannak, akik az elmúlt életeiket kutatják és kíváncsiak kik lehettek előző életeikben, miket tettek és biztosan legalább olyan emberek voltak a természetüket és tetteiket illetően mint most, épp csak más környezetben, családban és gazdagságban. Nos azt kell, hogy mondjam kezdem azt látni, hogy ez így nem teljesen igaz, mert ugye a szellemem tapasztalatot gyűjtött, a személyem pedig évek alatt csiszolódott elmúlt életeim és éveim alatt, de azért ha sokat megyünk vissza az időben egy másik személlyel fogunk találkozni. Sokszor a sorsunk írja elő milyen irányba kell mennünk és milyen feladatokat kell végrehajtanunk, ugyanakkor ott van a Karma is. Hát igen, ha előző életemben rosszat tettem valakivel, azt most le kell dolgoznom. Erre sokan nem figyelünk oda, mikor az életünk negatív eseményei miatt siránkozunk. Szeretném azt hinni, hogy mindig is olyan voltam mint most. Sajnos ez csak egy remény, mert tudom, hogy voltam jobb is és rosszabb is mint most.

Pár évvel ezelőtt úgy hittem, hogy a megvilágosodást egy nap alatt meg lehet szerezni, akkor még az út elején jártam. (Mondhatni :D) Azóta sok idő telt el és kezdem úgy érezni vannak, olyan kérdések, melyekre csak az idő adhat választ. Ez egy ilyen kérdés. Ahogy telnek a napok és gyűlnek a tapasztalatok sokszor látom, hogyan lett volna jobb cselekedni, ugyanakkor felmerül bennem a kérdése, ha másként cselekszem, akkor hová lesz az, amit tapasztaltam a tett által. Tapasztalatot leginkább csak tett által szerezhetünk, ugyanakkor tett nélkül mennyivel nyugodtabb és kényelmesebb az életünk. Itt választás elé érkezünk, hogy cselekszünk e vagy pedig várjuk azt a bizonyos sült galambot? Ezt a kérdés kört, azt hiszem jobb ha hagyom és a szívemre és arra a bizonyos belső hangra hallgatok miközben a tett végrehajtásán vagy nem végrehajtásán elmélkedem.

Az idő ugyan télies és ilyenkor a sötétség kicsit elkedvteleníthet bennünket, de sosem szabad felednünk, hogy a nap egyszer előbújik a felhők mögül és magával hozza a Tavaszt annak minden varázsával együtt. Addig is kitartást :)

Szép Estét :)
M.

Idézet

"A boldogság és a boldogtalanság gyorsan váltja egymást, de egyiknek sem szabad behódolnunk.
Nem érdemes evilági dolgok felett búsulnunk, de örvendeznünk sem szabad túlságosan, ha valami jó ér bennünket. Bármi történjék, fegyelmezetten, kötelességtudóan kell cselekednünk - egyedül ez vezet az örök boldogsághoz."

                                                                                                /Ramayana - Krishna Dharma/

Belső hang

Sziasztok!

"Rossz napom van ma!"
Sokszor hallhatjuk ezt a kijelentést ismerőseinktől, vagy akár saját magunktól is.
Igen, sokszor előfordul, hogy a dolgok nem úgy alakulnak ahogyan szeretnénk. Sokszor előfordul, hogy jön egy váratlan fordulat és minden a feje tetejére áll. Ezzel én magam is így vagyok néha. Ilyenkor szeretek az önsajnálat bugyraiban elveszni és egy tábla csokit elmajszolva ostoba sorozatokat nézni. De magamban belül tudom, hogy nem ez a helyes döntés. Így miután egy-két napot az önsajnálatra szántam felemelem a fejem, megmosakszom (a rosszat lemosva magamról) és próbálok valamiféle kiutat keresni. Ha másképpen nem, akkor úgy hogy elfogadom azt, ami történt és imádkozom, hogy a jó ügy érdekében történt.

Az első lépés megtétele a nehéz, az hogy felfigyeljünk arra a kis hangra a fejünkben és kövessük a tanácsait. Akármit is tanácsol, arra mi sajnos reagálunk és habár nem tetszik nekünk, amit mond, de jobban járunk, ha követjük a tanácsát reakciók helyett. Sokszor napokra előre gondolkodik helyettünk, máskor pedig egy pillanat múlva következik be az, amire figyelmeztet. Tudom, nehéznek tűnik odafigyelni rá, de nekünk nőknek meg van az a szerencsénk, hogy jobban halljuk. Csak annyit kell tennünk, hogy azt tesszük, amit mond, egy picit elengedni a gyeplőt és engedni a hangnak, mert az csak jót akar nekünk, csak olyat, ami hasznunkra van, ha rögtön nem is látjuk az sem baj. Csak bíznunk kell.

Tapasztalatomból adódik, hogy tudom érdemes rá figyelni. Sokszor előfordult, hogy nem figyeltem rá és bizony kárát leltem. Ugyanakkor én is szeretek a saját fejem után menni és nem szeretek mások tanácsaira figyelni, ám hogy meddig tehetem ezt meg, nem tudom. Ezért van az, hogy próbálok arra figyelni, hogy ne csak nekem legyen jó, hanem másoknak is. Persze ez nem válhat kárunkra, és nem szabad a számunkra ártalmas dolgokat előtérbe helyezni, mondván, hogy nekem ez így jó, nem szabad másokat sem magunk elé helyezni, persze figyelnünk kell másokra, de nem szabd elfelejteni:
Az Én életemben Én vagyok a Főszereplő
ez egy fontos mondat, amire jobban kellene figyelnünk :)

Nos azt hiszem ezzel be is fejezem.
Ha gond van először tisztázzuk, mitől keletkezhetett, azután egy kis önsajnálat után (aki tudja kihagyhatja :D) keressünk rá megoldást. Mi vagyunk életünk kovácsai, mi tehetünk azért hogy mit gondoljunk. Az a virág, amit nem öntöznek kiszárad, de az amit gondoznak, csodálatos virágot hozhat :)

Szép Napot :)
M.

Idézet

"Amikor az élet váratlan és érthetetlen eseményeket hoz számunkra, azt a
Gondviselés akaratának kell tekintenünk. Ki szállhatna szembe vele? Öröm és
bánat, nyereség és veszteség, születés és halál: mind-mind a sors akaratából
váltogatják egymást szüntelenül utunkon. Senki sem kerülheti el a sorsát. Van úgy,
hogy a legalaposabban kigondolt tervünk is érthetetlen módon meghiúsul. Mi másra
gondolhatnánk ilyenkor, mint hogy a Gondviselés akarta így? Ne bánkódj amiatt,
ami elkerülhetetlen! A sors láthatatlan szálai fonódnak így össze."

                                                                                              /Ramayana - Krishna Dharma/

Gyertyaláng

Szívesen mesélnék sok másról is, de ma a gyertyaláng a téma. Ha egyáltalán nevezhetném Őt témának. Hiszen itt több mindenről is van szó. Hogy miről is?

A gyertyaláng nem csak egy tárgy, aki ismertebb a témában az tudhatja, hogy a gyertya lángja egy Avatár. Maga a Tűz Avatár. Igen, egy személy és annál sokkal több is egyszerre. De hogyan is lehetne tárgynak tekinteni, amikor oly sok mindent testesít meg egy személyben. Egy lélek mely azt vállalta, hogy tűz lesz egész életében. Egy lélek, kinek tulajdonságait az asztrológiában és sok más helyen is említik. A tüzes elem, mely sok lánggal és szenvedéllyel rendelkezik, kinek akadálya szinte nincsen, ki parancsoló és lángoló.

De térjünk vissza a gyertyalángra. Múltkor volt szerencsém egy olyan meditáció félében részt venni, mikor sokáig kellett a gyertyalángot nézni. Érdekes volt, először az elmém nem tudott lecsendesedni és a napi dolgok futottak át rajta, majd az olyan események következtek, melyeket nem tudok elfelejteni, és csak mondta és mondta. Aztán minél hosszabb ideig néztem a lángot lassan lecsendesedett, magától elhallgatott és habár sokan voltunk a helyiségben én úgy éreztem, csak én és a gyertyaláng vagyunk. Lassan a fénye közeledett, szinte mindent betöltött, melegség járt át és szeretet. Akkor egy pillanatra úgy éreztem ilyen lehet odafent, a halál után a Fényben. Fantasztikus érzés volt, a lelkem megnyugodott és elengedtem mindent. Habár csak rövid ideig tartott mégis egy olyan élménnyel lettem gazdagabb, mely fényesíti a lelket és az elmét is.

Korábban is sokszor szemléltem ezt a bámulatos jelenséget. Nem tudom szavakba önteni mindazt, milyen csodálatos is. Elég csak belenézni és az emberben valami ősi, valami régi megmozdul. Valami, amit már régen elfelejtettünk, de egy pillanatra elménk tudatalattijában újra felbukkan.

Néha esténként, mikor sötét van érdemes egy gyertyát meggyújtani és a hangulatában elmélyülni.

Szép Napot :)

M.

Karácsony

Sziasztok!

Először is szeretnék Boldog Karácsonyt Kívánni.

Másodszor szeretnék néhány elmémen átfutó gondolatot megosztani veletek karácsonnyal kapcsolatban.

A karácsony számomra egy nagy ünnep, tudom ezzel sokan hasonlóan vannak. A karácsony a szeretet ünnepe, karácsonykor minden egy picit varázslatosabb lesz. Mindenki egy picivel kedvesebb lesz és sokszor idegeneknek is Boldog Karácsonyt kívánunk. Karácsonykor szívesebben adakozunk a rászorulóknak, egy picivel jobban odafigyelünk egymásra. Karácsony az Öröm ünnepe.

Ezen a napon már évszázadok óta ünnepelünk, igaz az alaklom neve változik, de a nap marad. December 24-e egy fontos dátum évről-évre. Fiatalabb koromban már augusztusban rám jött a karácsonyi érzés, ilyenkor betettem egy karácsonyi zeneválogatást és nekiálltam takarítani, vagy pedig a karácsonyi díszeket megszemlélni. Sok éven keresztül tartott ez a szokásom, csak aztán jött a munka és vele a felejtés, vagy inkább az inger hiánya. Már nem volt kedvem augusztusban karácsonyi zenét hallgatni és a karácsonyi dekorációt szemlélni. Talán megfásultam, talán csak felnőttem. Az a kis varázslat, ami a karácsonyt jelenti és évről-évre minden emberben feltámad, mint egy vágyakozás, egy picivel később jelentkezik. Szeretném megtartani és a jövőben azon leszek, hogy meg is tartsam ezt az érzést.

December 24-e a Fény Születésének Ünnepe. Ezen a napon a Fény megszületik. Hogy ez pontosan mit is jelent, nem igazán tudom elmagyarázni, csak érzem, mint ahogyan sokan mások is érzik. Talán ezen a napon picit közelebb kerülhetünk a Fényhez és Egymáshoz is. Ezért fontos, hogy ezt a napot a családunkkal és barátainkkal töltsük és fényünket megosszuk egymással.

A fény mindenkiben ott ragyog még ha nem is érzékeli, mi emberek szeretetnek nevezzük, igaz szeretetnek. Az érzés mikor bizsereg a szívünk, mikor önzetlenek tudunk lenni valaki másért, mikor Istenhez fohászkodunk, vagy mondunk köszönetet neki, mikor átöleljük Édesanyánkat, mikor együtt vagyunk :) S ha igazán tudunk szeretni, akkor igazán boldogok is tudunk lenni. Azt hiszem ez a fontos, hallgassunk a szívünkre és akkor igazán boldogok lehetünk.

Békés és Áldott Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

M.