Sötét felhők gyülekeztek az égen, azonban néhány napsugár utat tört magának
a sötét felhőkön át. Először messziről szemléltem a látványt, aztán hirtelen
egy ilyen fényoszlopban találtam magam. Fényes, lágy energia vette körbe azt a
testnek nem nevezhető valamit, amiként érzékeltem Önmagam. A szívem tájékát is
elérte ez a fényes, lágy energia és feltöltötte szeretettel.
Lassan emelkedni kezdtem az ég felé. Egyre magasabbra és magasabbra
jutottam. A testem könnyű volt, pilleként szárnyaltam felfelé, mintha a fény
húzott volna.
A táj távolodott tőlem, először még sikerült kivennem az alakzatokat,
erdőket, házakat, falvakat, később már csak a színek tengere vett körbe. A
fejemet felemeltem és elkezdtem előre, felfelé tekinteni. A sötét égbolt lassan
sötétkék színűvé változott és először halványan, majd egyre erősebben a csillagok
fénye is kivehetővé vált, szárnyaltam egyre felfelé.
Az emelkedésem egyszerre abbamaradt. A fényoszlop még mindig körülvett és
vele együtt a fényes, lágy energia is.
„Tekints le.” – szólt egy hang.
Fejemet ismét lefelé fordítottam. Alattam a Föld bontakozott ki, a teljes bolygót
láttam. Csodálatos volt, ahogyan a belső barnás, zöldes és kékes színeket
kívülről egy halványabb kékes burok vette körbe. Csak szemléltem és éreztem a
szívem lüktetését, elvesztem a Föld látványában.
Szívem hirtelen egy nagyot dobbant és mintha a Föld „szíve” is vele dobbant
volna egyet. Borzongás futott rajtam végig.
A testem is megrázkódott és a szemem kinyílt, az iménti „látomás”
szertefoszlott, azonban a szívem tájékét még mindig átjárta az a meleg, fényes
energia, arcomon mosoly jelent meg.
Most már készen állok a mai napra!
:)
Szép Napot Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése