Elmélkedés

Régen írtam. Ezért elnézést kérek, az életem olyan szakaszba ért ismét, ahol Önmagamra sincsen elég időm, így a blog írással is elcsúsztam.

Sok minden történt ez alatt a két hónap alatt, míg nem írtam. Az élet egy körforgás, mint tudjuk, de ezt mi hétköznapi emberek nem vesszük mindig észre. Hagyjuk, hogy életünk cselekedetei és tapasztalásai elsuhanjanak mellettünk. Pech vagy szerencse nem tudom, de jellemző rám, hogy figyelem a dolgokat és értékelem őket, ahogy jönnek az úton. Persze én is el szoktam tévelyedni, amikor is hagyom hogy észrevétlenül elhaladjanak mellettem életem dolgai. A dolgok nagy része azonban analízis alá kerül: Mi is történt? Mit érzek a dologgal kapcsolatban? Az eszem vezet vagy a szívem? Jó ez nekem, vagy sem?
Ezek a kérdések másodpercek alatt futnak végig elmémen és a végén marad a konklúzió, amelyet vagy el tudok fogadni, vagy sem.

De akkor mégis mi értelme van ennek az egésznek? Tanulunk!

Ez egy tanulási folyamat, melyben - ne essünk tévedésbe - mi is és mások is tanulnak. Sok életet megéltünk már, ám nem az éveink, életeink száma a fontos, hanem a tapasztalás megértése és a hibákból való tanulás. Valahol el kell kezdeni, de tisztában kell lenni a határainkkal és azzal is, hogy nincsenek határok ;)
Határokat mi szabunk Önmagunknak. Ha hagyjuk, hogy más szabja meg a határokat azzal megadjuk neki a lehetőséget, hogy döntsön életünk és sorsunk kimenetele felől. De vagyunk e elég bátrak, hogy döntsünk életünk felett és vállaljuk-e a felelősséget ezen tettek következményeiért?

Elfelejtettük ezt a leckét, amit már régebben egy másik élet folyamán megtanultunk. Hiába is dugjuk a fejünket a homokba, a végén nekünk kell a felelősséget viselnünk. Így hát jobb kiegyenesedni és cselekedni.

Elfelejtett életek és elfelejtetett leckék. Sok minden van, ami bennünk rejtőzik és nekünk csak az ajtót kell kitárnunk felé. Tegyük hát meg, nyissuk ki az ajtót mindazokra a dolgokra melyek elménk peremén találhatóak. Nyissuk ki az ajtót a külvilág csodáinak. Álljunk meg egy percre és csodáljuk meg a napfényt, mely rendületlenül tör át a felhőkön. Hallgassuk a szél és a madarak énekét és hagyjuk, hogy elvarázsoljon bennünket a Most.

Egy pillanat, mely örökké tart :)

Szép Estét :)
M.